Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A griffmadár

2009.04.20
Legendák nyomában – A griffmadár
Réges-régen, amikor még nem volt sem televízió, sőt az emberek többsége még írni-olvasni sem tudott, nemcsak a Föld alakjáról keringtek mindenféle mendemondák, hanem kitalált állatokról és növényekről is.

Bár nem létezető állatról van szó, a mai napig találkozhatunk vele. A griffmadár visszaköszön festményekről, szobrokról, regényekből, sőt a mozivászonról is. Emlékszel a Harry Potter és az azkabani fogoly kalandjaira? Varázslótanonc cimboránk barátságot kötött egy óriási griffmadárral, Buckbeak-kel, mi több, meg is lovagolta őt. Micsoda utazás lehetett!

Ezt a félelmet keltő lényt az ókorban találták ki: oroszlántestű, sasszárnyú lénynek képzelték. A képeken is jól látható, hogy nem csak a szárnya, de hatalmas csőre és veszélyes karmokban végződő mellső lába is olyan, mint a sasé. Ugyanakkor hátsó lába, izmos, bundás mellkasa, és sokszor még a feje is az oroszlánt idézi. Csoda hát, hogy a griff ennyire rettegett bestia volt? Az oroszlán az állatok királya, a sas a levegő ura: egy olyan szörny, amely egyesíti e két állat tulajdonságait, talán még a sárkányokat is legyőzheti!

Sziklák között fészkel

Hol éltek a griffek? Ezen már az ókori tudósok is sokat vitáztak. Egy dologban azonban mindenki egyetértett: a griffek a barátságtalan, kopár hegyvidéki tájakat kedvelik, az olyan vidékeket, „ahol még a madár sem jár.” Ezeken a helyeken nappal szinte elviselhetetlen a kánikula, éjjel pedig szörnyű fagy és szél dermeszti a csontokat.

A griffek nagytestű állatokra vadásztak, de az emberhúst sem vetették meg. Váratlanul csaptak le a magasból, és erős hátsó lábukkal akár az ökröket is képesek voltak elragadni. A sasokhoz hasonlóan csőrük segítségével végeztek a zsákmánnyal. Fészküket sziklákra vagy barlangok üregeibe rakták, ahol aztán éjjel-nappal óvták a fiókákat a veszedelmes ragadozóktól, például az oroszlánoktól. A korabeli leírások arról is megemlékeznek, hogy a griffek egész életükben hűségesek voltak a párjukhoz: ha társuk elpusztult, örökre magányosak maradtak.

A griffeknek persze rengeteg ellenségük volt, és nem csak az állatok között. Különösen egy egyszemű harcos nép tizedelte őket, akik lóháton indultak a mesés kincseket rejtő griff-fészkek kifosztására. A griffek állítólag azóta gyűlölik a paripákat.

Legendák övezik a nevét

Mivel griffmadarat a valóságban még senki sem látott, nem csoda, hogy rengeteg babona és legenda terjengett körülötte. A tolvaj szarkákhoz hasonlóan állítólag a griffeket is megbabonázta az arany és a drágakő csillogása, ezért fészkükben minden mozdítható kincset összegyűjtöttek. Sok középkori aranycsináló úgy vélte, a nősténygriffek kristálytojásokat tojnak, ezekből kelnek ki a picinyek.

Egy másik hiedelem szerint a griffmadarak elhullajtott tolla gyógyítja a vakságot, karmuk pedig kimutatja a mérget. Ha mérgezett italt griff-karomból készült kehelyben szolgálnak fel, a halálos folyadék elszíneződik. Ám az értékes griff-karomra csak szent életű remeték tehetnek szert, ha meggyógyították a beteg vagy sebesült griffmadarat. Képzelheted, mekkora bátorság kellett egy ilyen óriási bestia meggyógyításához!

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.