Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Figyelmeztető jelek

2009.04.28

FIGYELMEZTETŐ JELEK

Gyermekek különböző módon reagálnak félelmeikre és fájdalmaikra. Mielőtt elengednék a családi "biztosító kötelet", jeleznek.

Minden bajt megelőznek jelek, amelyek felhívják figyelmünket, és amelyeket hajlamosak vagyunk - tudatosan vagy tudattalanul is - nem észlelni. Vagy legalábbis nem időben figyelni oda, ahova kell és arra, akire szükséges. Persze ezek a tünetek sosem mutathatók ki mindenki számára egyértelműen.

Gyermekek különböző módon reagálnak félelmeikre és fájdalmaikra. Mielőtt elengednék a családi "biztosító kötelet" jeleznek:

 

Megkísérlik elnyerni az olyannyira nélkülözött szeretet. Közeledni akarnak, folyamatosan figyelik szüleiket, a kedvükben járnak állandóan. Olyannyira csak erre koncentrálnak, hogy mással nem is képesek foglalkozni. Ilyenkor jelentkezhet a dekoncentráltság, az érdeklődése leszűkülése, ezzel együtt az iskolai eredmények visszaesése.

 

A "támaszát vesztettnek érző" gyermek, vagy fiatal igyekszik állandóan magára irányítani a figyelmet. Mindig vannak kérdései, folyamatosan bohóckodik, nyughatatlan, nem képes egy dologgal foglalkozni egy időben. Persze, amikor megróják, akkor ellenszegül, makacskodik, dacol, hisztizik, szinte dührohamot kap. Ekkor már a büntetés is örömet jelenthet a gyermek számára, hiszen ezzel is visszajelzést kap, hogy létezik.

 

Gyakori, hogy nem képesek beilleszkedni a közösségbe, nem akarnak együttműködni társaikkal, egyedi szabályrendszerük van, a saját törvényeiket tartják érvényben. Nagyon nehezen viselik el, ha alkalmazkodniuk kell valakihez, erre egyenesen képtelenek, de ha esetleg mégis belekényszerítik őket valahogy egy ilyen helyzetbe. Akkor rögvest bebizonyítják, hogy ez nekik nem megy.

 

Súlyosabb tünet az, amikor a gyermek úgy értékeli helyzetét, hogy neki bosszút kell állnia sérelmeiért. Ez gyakran nem tudatos, csupán tudattalan, de épp olyan veszélyes reakció. Agresszív mindenkivel szemben, legalább annyira erőszakos környezete felé, amennyire vele szemben volt valaki. Gyűlölködik, bár sokszor nincs rá alapja, mindenkit bánt, rombol és pusztít.

 

Hangot ad indokolatlan és keserű irigységnek, féltékenységnek, amelyet igyekszik minél előbb megtorolni, illetve kompenzálni.

 

Természetesen vannak kevésbé indulatos elemek is, melyek nehezen értelmezhetők, vagy bonthatók ki. Ilyen például az, amikor a szülő csak azt veszi észre, hogy a gyermeke nagyon csendes. Túlzottan is az. Kerül minden társaságot, fél az újdonságoktól, az agresszivitástól, a kudarctól és emiatt játszani sincs kedve, a kortárs közösségről nem is beszélve. A gyermek szorong. Magába fojtja ezt a kínzó, tárgyatlan érzést. Egyre magányosabb lesz, depresszívvé válik.

 

Előfordulhatnak nagyon súlyos esetben különböző kényszercselekvések, vagy pótcselekvések, melyek valamelyest megnyugvással szolgálhatnak.

 

Lopás, verekedés, rongálás.

 

Csúnya beszéd, káromkodás, szidalmak gyakori ismétlése.

 

Dadogás, beszédzavarok, kiejtési nehézségek.

Szintén nagyon súlyos gondokat tükröz a regresszió, vagyis, amikor a gyermek magatartásában, beszédében, megnyilvánulásaiban visszaesik egy korábbi fejlődési szintre: a hétéves úgy viselkedik, mint egy öt éves.

 

A reális világ iránti érdeklődésük csökken, folyamatosan fantáziálnak, álmodoznak.

 

Fontos megjegyezni, hogy a tüneteket hozó gyermek lelkében, érzelmi világában ilyenkor katasztrófák sora zajlik le. De ez megfigyelhető magatartásában is, ahol égbekiáltó a változás, a tanulmányi eredményei szintén erősen visszaesnek, szociális kapcsolatai minden szinten meredeken hanyatlanak, lassan érdektelenné válik. Az iskola nem tudja ellensúlyozni az otthonról hozott sérüléseket, a tapasztalt negatívumokat, hanem sokkal inkább elmélyíti azokat. Főleg, ha a pedagógus nem ismeri fel a gyermeknél az érzelmi problémák következményeit, hanem közömbösen viseltetik iránta, egyszerűen "nehezen nevelhetőnek", vagy "magatartászavarosnak" titulálja.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.